Kiss Boglárka

Kiss Boglárka

Sziasztok!
Kiss Boglárka vagyok a Media Iuris szerkesztője, valamint másodéves jogász hallgató a pécsi tudományegyetem állam-és jogtudományi karán. Gimnáziumi éveimet a PTE Babits Mihály gyakorló gimnázium falai között töltöttem, ahol már korán megtapasztaltam, mit is várnak majd el tőlünk az egyetemen, mit jelent a PTE család részesének lenni.
2017-ben érettségiztem itt, majd 2018-ban újabb emelt érettségiket tettem, ezúttal kémiából, biológiából és angol nyelvből is.
A gimnáziumi évek után, pécsi lakosként nem volt kérdés számomra, hogy itt szeretnék maradni, és folytatni a megkezdett utat ez alkalommal a PTE egyetemistájaként. Mindig is úgy gondoltam ennek a városnak van egy különleges atmoszférája, valami olyan, amit ha az ember egyszer megérez, utána nem szívesen válik meg tőle. Rengeteg dolog érdekelt mindig is, sosem tudtam kibékülni magammal, hogy éppen a humán tárgyak érdekelnek-e, vagy a természettudományosak. Egy volt középiskolai tanárom biztatására elkezdtem humán pályán gondolkozni. Mivel fejlett igazságérzettel, jó kommunikációs képességekkel rendelkezem, tudtam, hogy a jog lesz a megfelelő választás. Azóta is úgy gondolom, valóban jól döntöttem. A jog rengeteg szegmense megragadja a figyelmemet, hűen magamhoz, minden érdekel és minden tárgy felé nyitottan állok. Talán ebből a tulajdonságomból is eredeztethető a Media Iuris iránt való elköteleződésem. Mivel az érdeklődési köröm rendkívül színes és tág körű, szeretek sok féle témában véleményt nyilvánítani, szeretek mesélni az embereknek. Azt gondolom az egyik legfontosabb része a szerkesztői munkának, hogy az emberekkel kapcsolatot tartunk. Tájékoztatjuk, megnevettetjük őket, érzelmeket váltunk ki belőlük. Hát mi ez, ha nem művészet? Szabadidőmben szeretek írni, olvasni, de modellkedtem is már Szegeden, illetve fotózásokon is részt veszek rendszeresen. Szeretem a legkülönbözőbb módon megszólítani az embereket, legyen szó akár divatról, szépségről, vagy a kategorikus imperativusz megjelenéséről a mindennapokban. Legnagyobb erényemnek a tájékozottságomat, széles látókörömet tartom. Mottóm pedig a következő: „Életünk legnagyobb korszakai azok az időszakok, mikor a legrosszabb tulajdonságainkat, a legjobbakká kereszteljük.”