Geisz Barbara

Sziasztok!

Geisz Barbara vagyok, különleges kapcsolatom a Pécsi Tudományegyetemmel pedig még 2015-ben kezdődött, mikor a Bölcsészettudományi Kar kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatójaként fokozatosan tettem magamévá az egyetemista életérzést. Bár a mesterképzést később politológián folytattam tovább, a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékhez továbbra is rengeteg szál köt, a médiás múltamat pedig nem is akarom magam mögött hagyni. Sőt, úgy érzem, előnyömre vált, hogy képes vagyok ötvözni a két tudományterületet, amelyeket tanultam, illetve jelenleg is tanulok.

Akik korábban nem ismertek, mindig meglepődnek, mikor arról mesélek, milyen introvertált, zárkózott személyiség voltam a középiskolában, aki rettegett attól, hogy nyilvánosan meg kelljen szólalnia legalább öt ember előtt. Azt hiszem, elsősorban a tanáraim és az egyetemen kötött meghatározó barátságok tettek azzá a nyitott, mindenre fogékony lánnyá, aki szekszárdi gimnazistaként is szerettem volna lenni. Nekem Pécs olyan, mint egy igaz szerelem. Mindig fölfedezek benne valami újat, amitől megdobban a szívem.

Szabadidőmben – már amikor van persze – szívesen olvasok, kedvenc szerzőim Hannah Arendt, Yuval Noah Harari, valamint Michael J. Sandel. Imádom a művészfilmeket, mint a Babel, 21 gramm, Dogville, és még sorolhatnám… Emellett a rajzolás kiváló eszköz számomra az önkifejezésre.

Mégis a legnagyobb és legrégebbi szenvedélyem az írás. Ez már akkor is nyilvánvaló volt mindenki számára, amikor még olyan félénk és szégyenlős voltam, hogy irodalom órán a tanárnak kellett helyettem felolvasnia a házi feladatként megírt versemet.

Nagy utat járt be azóta az a lány, aki akkor voltam, de tudom, az útnak még közel sincs vége, és boldog vagyok, hogy a Media Iuris tagjaként haladhatok tovább előre.