konyvajanlo-aristotle-es-dante-egyetemistak-magazinja

Könyvajánló: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Vannak könyvek amiket az ember egyszer elolvas, tetszik neki de mikor legközelebb olvasnivalót keres inkább beleveti magát egy új kalandba. De vannak olyan könyvek is, amiket egyszerűen csak újra és újra elővesz mert beleszeret a történetbe, vagy valami olyat ad neki, amit más könyvek nem.

Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak a nyomában című könyve nekem egyértelműen a második kategóriába tartozik. Nem hosszú könyv és nem váltja meg a világot, mégis újra és újra leveszem a polcomról, elolvasom és minden egyes alkalommal egy kicsit mást ad mint az előző olvasások során. Egyszerűen mert ahogy én is változom és felnővök mindig meglátok valami újat ebben az egyáltalán nem mindennapi történetben. Szeretném azt hinni, hogy ez azért is van mert én is egyre nyitottabb vagyok a világra, illetve egyre többet tudok önmagamról is.

konyvajanlo-aristotle-es-dante-egyetemistak-magazinja

1987. nyarát írjuk, főszereplőnk, Angel Aristotle Mendoza (Ari) 15 éves, és nem igazán gondolja magáról, hogy átlagos lenne. Késői gyerek, ikernővérei 27 évesek, bátyja pedig aki ugyan csak 9 évvel idősebb nála, olyan családja számára mintha halott lenne. Ebben az időben, egy mexikói családban ez nem is csoda, hiszen börtönben van. Ez pedig nagy teherként nehezedik Ari vállára, a rengeteg megválaszolatlan kérdéssel együtt. Apja a Vietnámi háború emlékeiből nehezen épül fel, édesanyja viszont nagyon próbálkozik, hogy megfejtse és segítse Arit, ami nem könnyű feladat. Ari sem érti saját magát, keresi a helyét. Ám azon a nyáron minden megváltozik amikor az uszodában megismerkedik Dante-val, aki megtanítja őt úszni. Dante eléggé más, mint ő és szerinte Dante-t amúgy is mindenki szereti. De az úszásnál sokkal többet is tanít a fiúnak. Elkezdi lebontani a falakat Ari körül és igaz barátokká vállnak, majd több súlyos titok is napvilágra kerül.

Nem csak azért szeretem ezt a könyvet mert mindig mást ad, hanem azért is, mert valami olyan jelenséget dolgoz fel, amiről szerintem a mai világban kevés könyv van, és itt nem arra gondolok, hogy Ari kívülállónak érzi magát és keresi önmagát. Tény, hogy önmagunk keresésével számos könyv foglalkozik, de ez a regény abban segít (szerintem) leginkább, hogy megmutassa milyen fontosak az emberi kapcsolatok, a barátság, a kommunikáció, a családunkkal való őszinteség abban, hogy végül megtaláljuk önmagunkat, sőt ami fontosabb, hogy megnyíljunk saját magunk előtt. A regény forma pedig azért szerencsés, mert nem mászik bele abba, hogy te ki vagy, de elindít egy gondolatmenetet afelé, hogy kicsit jobban magadba tekints és keresd a saját válaszaid. Épp ezért, ha megkérdeznék, hogy kinek ajánlom a könyvet nem tudnám megmondani. Nem tudnék sem nemet, sem korosztályt kiemelni, hogy kinek való. Annak nem, aki nem nyitott a világra, aki nem akar új dolgokkal szembesülni és aki azt gondolja, hogy minden fekete és fehér. Mindenki más szerintem bátran kezébe veheti ezt a könyvet és adhat neki egy esélyt, mert szerintem csodálatos. És mert a legtöbbünk fura egy kicsit, de semmi gond mert a jó értelemben.

Fülszöveg:

Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.