Sorozatajánló: 13 okom volt és a gimnáziumi éveink

A 13 okom volt, angolul „Thirteen reasons why”, egy Netflix sorozat, amely látszólag csak egy egyszerű és hétköznapi tinisorozat, azonban sokkal több ennél. Sokkal mélyebb kérdéseket vet fel, mint bármelyik másik, amelyikben a gimnáziumi éveinket kívánták bemutatni. Ez volt az az ok, amiért olyan sokakat magával ragadott a sorozat, és mert a mondanivalója mindig aktuális lesz. Elmélkedjünk is egy kicsit róla.

A történet azzal kezdődik, hogy a Liberty High School egyik diákja, Hannah Baker nemrégiben öngyilkosságot követett el, ezzel pedig szinte teljesen felforgatja nemcsak a barátai és a gimnázium összes tanulójának életét, hanem csaknem az egész város mindennapjait is. Hannah ugyanis hátrahagyott pár kazettát, amin még a halála előtt megnevezett 13 okot, pontosabban 13 személyt, akik arra a döntésre késztették, hogy végül végezzen az életével, a kazettákat pedig elküldte számukra. Így kerülnek a kazetták az egyik legjobb barátjához, Clay-hez is, akit rendkívül megviselnek a hallottak, olyan dolgokra derül fény, amely nemcsak Hannah-t érintették, hanem számos más diák életét is megnehezítették vagy éppen tönkre is tették. Clay szinte már az őrület határára kerülve elhatározza, hogy kideríti az igazságot és eléri, hogy megbűnhődjenek a tetteikért, akiknek meg kell. Azonban, ahogy mi, a nézők is egyre többet tudunk meg, ahogy egyre jobban beleásunk a történtek és motivációk mélyébe, rájövünk, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint azt mi gondoljuk és arra is, hogy akárcsak a szereplők, mi magunk is könnyen mondtunk ítéletet a kazettákon szereplő emberekről.

13-okom-volt-a-gimis-eveink-1

Összességében a sorozat az iskolai zaklatásról (bullying) és az iskolai erőszakról szól, arról, hogy miként alakulnak ki az egyes csoportok, klikkek az iskolákban, és felhívja a figyelmet arra, hogy a mai fiatalok mennyire hajlamosak is arra, hogy érzéketlenül bántsanak és szekáljanak másokat, hogy ezáltal ”menőbbnek” tűnjenek a társaik szemében. Ez sajnos egy szomorú tény, amit biztos, hogy mi is tapasztaltunk és láttunk, amíg gimisek voltunk. Nekem személy szerint azért nem voltak ennyire durva élményeim azokról az éveimről, mint amiket ebben a sorozatban bemutattak, de azt gondolhatjuk, hogy Amerikában talán tényleg ilyen lehet a helyzet, hiszen az megmagyarázná, hogy az elmúlt években miért is történt ott ennyi iskolai lövöldözés. Ahogy haladunk előre a kazetták hallgatásával, egyre súlyosabb vádakkal találkozunk, például testi sértéssel és nemi erőszakkal, amelyek egyértelműen napvilágra kell, hogy kerüljenek, azonban ezt maga az iskola is erősen megnehezíti. Aztán eljutunk egy másik dilemmához is, miszerint vajon mindenkinek kollektíven felelősséget kellene-e vállalnia Hannah haláláért, hiszen a megnevezett emberek közül voltak, akik nagyon is megbánták, hogy ártottak Hannah-nak és nem mindenki tettét mérhetjük azonos súlyúnak. Persze én nem kívánok senkit sem felmenteni. Hiába vagyunk gyerekek még a középsuli alatt, igenis felelünk a tetteinkért, és igenis arra kell törekednünk, hogy cselekedeteinkkel és szavainkkal ne ártsunk másoknak. Meg kell próbálnunk végig gondolni a dolgokat és elképzelni, hogy a másik helyében mi vajon mit éreznénk olyankor, ha gúnyolnak vagy akár még fizikailag is bántalmaznak minket. Mert lehet, hogy mi csak viccből mondunk valamit, de lehet, hogy az a valami a másiknak az egész további életére kihatással lesz majd. Igen, ilyenkor még gyerekeknek számítunk, azonban ez semmi alól sem lehet mentség. Természetesen elkövethetünk hibákat, hiszen senki sem tökéletes, ezt is el kellene fogadnunk.

De én feltennék egy másik kérdést is: miért tulajdonítunk ekkora jelentőséget a gimnáziumi éveinknek? Miért érezzük akkora katasztrófának és az életünket meghatározónak, ha valakik összesúgnak a hátunk mögött vagy, ha nem tartozunk az úgynevezett ”menők közé”? Nyilvánvalóan az erőszak egy más kérdés, az természetes, hogy mély nyomot hagy bennünk és tudom jól, hogy az is nagyon tud fájni, ha az embert kigúnyolják. De én úgy hiszem, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a gimnázium csupán csak négy évig tart és utána ott lesz előttünk az egész élet. Minden változhat, új helyre kerülhetünk és új barátokat szerezhetünk. Változtathatunk, ha akarunk. Lehet, hogy ez egy közhely, de én hiszek abban, hogy minden rajtunk áll és szinte biztos vagyok benne, hogy a Hannah-hoz hasonló lányok számára is létezik megoldás. Hannah is dönthetett volna másképp. Kihangsúlyoznám, hogy nem az áldozatokat hibáztatom, meg tudom érteni és nagyon sajnálom is őket, de ebből a sorozatból is kiderült, hogy van visszaút is. A szülők szerepét se hagyjuk ki, mert nekik is nagy szerepük van. Vannak ugyanis jelek, amelyek utalhatnak arra, ha a gyereket bántalmazzák az iskolában. Ha pedig egy iskolai bántalmazó diákról beszélünk, előfordulhat, hogy valaki azért vált azzá, mert őt is bántalmazták otthon. Ennek ellenére nem tartozom azok közé, akik a szülőket hibáztatják mindenért. Sajnos a mai társadalmunk az erőt és olykor a felszínességet díjazza, aki pedig segítségre szorulna, azt elutasítják.

Én csak ajánlani tudom ezt a sorozatot, mert izgalmas, tele van fordulatokkal és nagyon elgondolkodtató. Kitudja, talán, ha sokan megnézik és beszélgetnek arról, amit láttak benne, akkor egyszer majd másképp fogjuk látni a gimnáziumi éveinket is.

 

Kiemelt kép forrása: ign.com