Mentés története

Hivatást választani egy nagyon nehéz dolog. Már kisgyermek korban kialakul bennünk egy kép az álommunkáról és ez sokszor életünk végéig is elkísér minket. Azonban az évek elteltével mindig találunk valami olyat, ami jobban megtetszik és mire eljön az érettségi időpontja már véglegesítenünk kell magunkban mivel is szeretnénk majd foglalkozni.

Az egészségügy egy igen komplex szakág. Minden komponensének fontos szerepe van az ellátás során és ha esetlegesen bármelyik kiesne, akkor igen nagy bajban lennénk a folyamat előrehaladtával. Az orvosok tudása, az ápolók segítőkészsége, a takarítók feladatköre mind fontosnak számít ebben a munkában.

Azonban a mentősök munkája sokszor feledésbe merül, mégis ők azok az emberek, akikkel a beteg elsőként kontaktusba kerül. Az esetek nagy többségében itt dől el, hogy az adott páciens maradéktalan bizalommal fordul-e az egészségügyi dolgozók felé és teljesen átadja magát a segítségnek.

A mentés

Magyarországon az embermentést, mint kötelezettséget Mária Terézia magyar királynő törvényben írta elő. A mentésügy országos intézménye az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), működési köre az ország egész területére kiterjed. Az OMSZ hazánk legnagyobb mentő- és egészségügyi intézménye, mely több mint 70 éve látja el mentési és betegszállítási feladatait.
A kék, hatágú, ún. Konstantin-kereszt, az élet csillaga, amely minden mentőn fellelhető, ugyanis a mentés hat követelményét szimbolizálja: felismerés, segélykérés, elsősegély, mentőellátás, szállítás alatti kontroll, definitív ellátás.

Európában 1887-ben másodikként alapították meg a mentőszolgálatot, mely Magyarországon május 10-én indul el először. Ennek mintájára számos városban megszervezték az önkéntes társadalmi mentőegyesületeket. Ezeket összefogásából jött létre 1926-ban a VVOME, ami a ma is közismert 104-es számunkat kapta.
Az első mentőállomás 1890-ben épült meg és az első nem ló vontatta, akkumulátorral hajtott mentőgépkocsi 1902-ben állt szolgálatba. A ma is ismert Országos Mentőszolgálat minden elődjét összevonva jött létre, 1948. május 10-én. Indulásakor 76 mentőállomással, 359 dolgozóval és 134 mentőgépkocsival rendelkezett.

Nem véletlen ennek köszönhető az sem, hogy május 10.-e a Mentés Napja Magyarországon, melyen számos programot szerveznek a látogatóknak, illetve azoknak, akik esetleg hajlanak e felé a szakma felé. Ezen a napon kitüntetéseket, pénzjutalmakat adnak át az életmentésben élenjáró orvosoknak, mentősöknek, egészségügyi dolgozóknak.

Rengeteg lehetőség áll azok előtt, akik motivációt éreznek magukban ezzel a hivatással kapcsolatban, hiszen pár apró dolog szükséges ahhoz, hogy valakiből mentőgépkocsi vezető lehessen. Egy OKJ képzés elvégzésével tárt karokkal várja az OMSZ azokat a lelkes jövendőbeli mentő ápolókat, akik szeretnének elhelyezkedni. Illetve, akik kicsit több tudásra szomjaznak, azoknak bármikor lehetőségük van elkezdeni a több karon is zajló mentőtiszt képzést, melyen minden olyan elméleti és gyakorlati tudást megszerezhetnek, ami szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek megmenteni emberek százainak az életét.
Nem számít, hogy ki milyen pozícióban helyezkedik el, hiszen itt a hangsúly a segítség nyújtáson van és ha az egyik ember hiányozna, akkor az egész borulna. Ennek bizonyítására, létezik egy úgynevezett mentési lánc.
A laikus ember, aki felismeri, hogy valami probléma van, értesíti a mentőket és folyamatos tájékoztatást adhat a diszpécsernek, aki az utasításaival segíteni tudja őt, ha esetlegesen nagyobb gond lépne fel.
A következő az ügyeletes orvos majd a mentő ellátás és szállítás. Stabilizálják a beteg állapotát és a lehető leggyorsabb módon próbálják meg a legközelebbi olyan helyre szállítani, ahol megfelelő ellátást kaphat.
Végül a sürgősségi betegellátó hely következik, ahol a betegség kiderítésére és ellátására kerül sor.
Ezek a lépések a legfontosabb alappillérei egy mentésnek, melyek egymás nélkül nem működnének.

Sokan úgy érzik, hogy lelkileg ehhez a munkakörhöz nem tudnának hozzászokni, mert nem bírják a vér látványát, az elesett embereket, akiknek segítségre van szüksége. Megfogalmazódik bennük az a kérdés is, hogy mit tennének, ha egy halott emberrel találnák szembe magukat éppen ezért legtöbb esetben ez az első kérdés, amit feltesznek egy hivatásos életmentőnek.

Mint mentőtiszt hallgató tapasztalom, hogy az egyetemen, a gyakorlati órákon erre már lelki felkészítést is kapunk, az oktatás során minden lehetséges fogás technikáját elsajátítjuk, amivel egy ember életének perceit, napjait és éveit növelni tudjuk. Azonban vannak esetek, amikor ezek nem sikerülnek és ilyenkor szem előtt kell tartani, hogy minden olyan szükséges lépést megtettünk-e, amivel segíteni tudtunk volna.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olyanoktól tanulhatunk, akik az életben is gyakorolják a hivatásukat, így természetesen esetek is hallunk, amelyekkel könnyebb a tananyagot összekapcsolva megjegyezni.

 

1 thought on “Mentés története

Comments are closed.