kis-kelemen-bence-fiatal-oktatok

A magam részéről szeretek tanítani, szeretem átadni a tudást – interjú Dr. Kis Kelemen Bencével

Amikor az ember elkezdi a jogi egyetemet (vagy bármilyen másik egyetemet) van egy elképzelése arról, hogy miképp is tervezi a jövőjét az egyetem után, aztán ez a legtöbb embernél változik, de van, aki kitart az első ötlete mellett. A következő hetekben fiatal tanárokkal fogok beszélgetni az egyetemről és arról, hogy miképp is kerültek ide.

Az első interjúalanyom dr. Kis Kelemen Bence a Nemzetközi- és Európajogi Tanszékről.

Media Iuris: Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtad a megkeresésemet. Amikor elkezdted a jogi egyetemet milyen terveid voltak a jövőbeni munkádról?  Hasonló helyen képzelted el magad, mint ahol most vagy?

Dr. Kis Kelemen BenceDr. Kis Kelemen Bence (K.K.B.): Ahhoz, hogy megválaszoljam ezt a kérdést, vissza kell utaljak a saját Gólyatáboromra még 2012-ből. Hagyományos formában, csoportokra voltunk bontva és nagyon sok mindenről folyt szó a seniorokkal az együtt töltött néhány nap alatt, többek között arról is, hogy ki mit szeretne csinálni, ha (nem amikor) elvégzi a jogi képzést. A magam részéről anélkül, hogy bármit is tudtam volna arról, hogy miről is szól ez az egész, azt válaszoltam, hogy „nemzetközi jogász szeretnék lenni.” A következő negyedórában pedig mindenki lehűtött, hogy ez mind szép és jó, de ezer jogászból jó, ha egy lesz valódi nemzetközi jogász, így túl sok esélyem nincs ilyen téren. Ez természetesen megadta a kellő lökést ahhoz, hogy teljesen elfelejtsem a gólyatábori kérész életű ötletemet egészen negyedévig, amikor végül is nemzetközi joggal kezdtem el foglalkozni egy kölni konferencia, majd a TDK és egy OTDK dolgozat keretei között. Az Óriás Nándor Szakkollégiumban eltöltött három és fél év pedig valamilyen szinten már determinált arra, hogy a tudományos pályát válasszam. Ebben nem kis része volt az olyan személyiségformáló oktatóimnak és barátaimnak, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek, mint például Kocsis Miklósnak, Cseporán Zsoltnak és természetesen Mohay Ágostonnak. E két hatás pedig végső soron ide sodort a Kar Nemzetközi- és Európajogi Tanszékére.

Media Iuris: Ha visszakerülnél a „start” mezőre, ugyanígy hoznád meg a döntéseket? Miért?

K.K.B.: Mindez attól függ, hogy mit tekintünk „start” mezőnek. Ha a gimnáziumtól kezdhetném újra, akkor biztosan nagyon sok mindent másképpen csinálnék, de szerintem nincs olyan ember, aki ne így tenne. Ha az egyetemtől kezdhetném újra, akkor nem sok mindenen változtatnék. Úgy gondolom, hogy egészen szép útkeresést jártam be az egyetemi éveim alatt. Római jogi TDK-val kezdtem, majd felvételt nyertem az ÓNSZ Elméleti-Történeti Tagozatába, egy törvényszéki és ügyészségi gyakorlat erejéig elgondolkodtam a bírói és ügyészi hivatáson is, végül pedig a szakkollégium Közjogi Tagozatában kötöttem ki és alapvetően ilyen irányú érdeklődésem alakult ki. Dolgoztam a Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzatának is, amivel betekintést nyertem abba, hogyan is működik egy felsőoktatási intézmény belülről. Ezeken tehát semmi esetre sem változtatnék. Az egyetlen dolog, amit talán másképpen csinálnék az az, hogy több helyre mennék gyakorlatra. Ezt egyébként mindenkinek bátran ajánlom. Minél több dolgot tapasztal az ember a képzés alatt, annál jobban el tudja dönteni, hogy mit akar – vagy éppen mit nem akar – csinálni a jövőben és természetesen számtalan tapasztalatot is szerez mindezzel.

Media Iuris: Mi volt a legjobb élményed tanárként?

K.K.B.: Természetesen nekem is jól esnek azok az alkalmak, amikor csapatok – amelyeknek a felkészítésében részt vettem – kijutnak nemzetközi perbeszédversenyekre, mint pl. a Jean-Pictet Competition, vagy ha díjat hoznak el hallgatóink az OTDK-n; de ezek inkább különleges alkalmak. Általánosságban leginkább talán egy érzést tudnék leírni, ami akkor jön elő, amikor egy hallgatón látszik, hogy megértette az anyagot, amit át szeretnék adni. Legyen szó akár egy vizsgaszituációról, vagy egy jól irányzott órai kérdésről. De ilyen az is, amikor olyan kérdésre mutat rá egy hallgató, amire még sosem gondoltam, vagy én sem tudom rá a választ. Talán ezek tudnak a legjobban feldobni. Ha egy dolgot mégis ki kell emelnem, akkor talán a legutóbbi Introduction to the ECtHR case-law szemináriumot említeném, amelyet Szalayné Sándor Erzsébettel közösen indítunk minden félévben. Most először próbáltuk ki, hogy a tömbösített órák után egy héttel, számonkérés gyanánt moot court-ot (azaz egyfajta bírósági tárgyalás szimulációt) tartottunk, ami szerintem fantasztikusan sikerült. Nagyon boldog vagyok, hogy egyfelől a hallgatóknak is tetszett ez a módszer, másrészt nekünk is nagyon jó visszajelzés volt, hogy a gyakorlatban(!) is fel tudják használni az órán megszerzett ismereteket. Szívből ajánlom tehát minden hallgatónak a kurzust a következő félévben. Az őszi szemesztertől egy hasonló kurzust egyedül is indítani fogok, ott a Nemzetközi Bíróság előtti eljárásokat vesszük górcső alá és szintén egy moot court keretében mutathatják meg a hallgatók a tudásukat a félév végén. Kicsit olyanra kell gondolni, mint a Philip C. Jessup International Law Moot Court Competition, csak a hozzá tartozó stressz nélkül.

Media Iuris: Jó tanárnak tartod magad?

K.K.B.: Szerintem ezt az ember maga elég nehezen tudja megítélni – annyi bizonyos, hogy igyekszem mindig felkészülten a hallgatók elé állni és megtartani az óráimat. A magam részéről szeretek tanítani, szeretem átadni azt a tudást, amit én már magamba szívtam és bízom benne, hogy ezt valamilyen szinten jól is csinálom. Tanársegéd vagyok, így nem állítom, hogy a szakma minden csínját-bínját ismerem, de ez nem jelenti azt sem, hogy ne próbálnám fejleszteni a képességeimet minden adandó alkalommal. Bízom benne, hogy idővel valóban jó tanárrá válhatok, amit a hallgatók is megerősítenek és elismernek. Ebben felbecsülhetetlen segítséget kapok a Tanszéktől.

Media Iuris: Miután megszerzed a PhD fokozatot, milyen terveid vannak?

K.K.B.: Ez egy nagyon jó kérdés. Egyelőre nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy továbbra is szeretnék oktatni és kutatni. Úgy gondolom, hogy a doktori képzés finisében nem is túl egészséges a jövőre vonatkozó terveket szövögetni, egyfelől mert most igazán arra kell koncentrálnom, hogy egy ne csak magyar viszonylatban elfogadható, hanem európai mércével is számontartott doktori értekezést tudjak leadni, ami gondolom nem kell bizonygatnom: korántsem egyszerű. Másfelől pedig a következő másfél évben rengeteg változás állhat még be, ami teljesen felül képes írni az ember terveit. Terveket ebből kifolyólag nem igazán tudok megosztani, sokkal inkább álmokat. Örömmel képviselném például Magyarországot különböző nemzetközi vagy uniós bírói fórumok előtt, legyen az az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy az Európai Unió Bírósága. Illetve valahol mélyen szerintem közel minden nemzetköz joggal foglalkozó szakember lelkében motoszkál egy olyan vágyálom, hogy egy bírói széket kaphassanak valamelyik nemzetközi bíróságnál. Ehhez természetesen nem csak szakmai felkészültség szükséges, hanem szerencse is.

 

2 thoughts on “A magam részéről szeretek tanítani, szeretem átadni a tudást – interjú Dr. Kis Kelemen Bencével

Comments are closed.