Te tudtad? – Mi járt az istenkáromlásért a XVIII. században

A Pécsi Tudományegyetemen idén is megrendezésre került a
Kutatók Éjszakája nevű rendezvénysorozat. Az Állam- és
Jogtudományi Kar is számos izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató
programokkal várta hallgatóit, amelyeken természetesen a Media
Iuris
videósai és cikkírói is részt vettek.
Délután 17 órától kezdődtek az előadások, én a 17-18 óráig tartó „A
káromlás megítélése és büntetése a XVIII. századi magyar büntető
joggyakorlatban” című előadáson vettem részt, amelyet Dr. Béli
Gábor tanár úr, a Jogtörténeti Tanszék vezetője tartott az Óriás
Nándor előadóteremben.
Azért választottam ezt az előadást, mert már többször elgondolkoztam
azon, hogy bizonyos kifejezések, amelyeket manapság a másik
megsértésére, lejáratására használunk, milyen véleményt, megítélést
váltottak ki 300-400 évvel ezelőtt.
Az előadás fő témája az istenkáromlás volt. Istenkáromlást az
valósított meg, aki közvetlenül az istenre vagy közvetve, vagyis a
szentekre, a keresztségre, lélekre, teremtményre tett becsmérlő,
megvető, gyalázkodó kijelentéseket, vagy aki isten tökéletességét
tagadta, kisebbítette. Pontos forrásismereteink a 16. század közepétől
vannak, ezek meghatározzák, hogy mi tekintendő istenkáromlásnak,
illetve ezen magatartás milyen jogkövetkezményeket von maga után.
Az istenkáromlás súlyos deliktumként volt megítélve, a büntetés
mértékének megállapításakor jelentősége volt annak, hogy a káromló
először vagy többszöri alkalommal használta a káromló szavakat,
illetve, hogy nemes, vagy nem nemes volt az illető. Az istenkáromlás
vagyon elleni bűncselekményekkel is összefüggött, ugyanis számos
tolvajt értek káromláson.

Az egyszerű káromlásnál súlyosabb deliktumnak minősült az eretnek
káromlás, amely esetében valaki istennek olyat tulajdonított, ami nem
tartozott az ő tökéletességéhez vagy isten valamely tulajdonságát
vonta kétségbe, és azt más teremtménynek tulajdonította.
Az 1562: 42. tc. az istenkáromlókra a káromlás minőségére való
tekintet nélkül első alkalommal vesszőzést, második alkalommal
botütést, harmadik alkalommal pedig halálbüntetést rendelt. A
káromlást hallóra, de azt nem jelentőre 3 márka bírságot állapított
meg.
Nagyszüleink, dédszüleink gyermekkorában gyakran mondták a
rosszul viselkedő, valamilyen csínyt elkövető gyermekre, hogy ez az
„ebadta kölyök”. Nos, az 1691. évi Nógrád megyei statútum alapján
az ebadtával káromkodó parasztot pálcaütéssel (először 25, másodszor
50, harmadszor 100, negyedszer 300 ütés), a nemest pénzbüntetéssel,
ha bármelyikük ötödször is ilyen módon káromkodott volna,
halálbüntetéssel sújtották.
A 18. században is súlyos volt a káromlás megítélése. A század
elejétől Magyarországon a Praxis Criminalis rendelkezései is egyre
nagyobb szerephez jutottak, szinte minden megyében alkalmazták a
Dunántúlon. A kódex az istenkáromlást rendkívül súlyosan büntette:
első alkalommal a fővétel előtt nyelvkitépéssel és kézlevágással, ha
pedig súlyosító körülmények is fennálltak, akkor a nyelvkitépést és a
kézlevágást követően elevenen elégetéssel sújtotta az elkövetőt.
Súlyosító körülménynek számított, ha a káromlást több alkalommal,
figyelmeztetés ellenére, kitervelten, vakmerőséggel vagy olyan helyen
követték el, ahol nem volt szokásban. A halálbüntetés alól csak az
enyhítő körülmények fennforgása esetén mentesülhetett az elkövető.
Ilyennek számított, ha valaki egy általa nem ismert idegen nyelven
káromkodott, vagy bódult állapotban volt (ez testi fájdalmat jelentett,
nem pedig ittas állapotot).
Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy a káromlók a hasonlatokat
leginkább a természetből, közvetlen környezetükből merítették, mint

például „Annyi ördög vigye el az angyalokat, mint amennyi tolla van a
lúdnak.”
Számomra nagyon érdekes volt ez az előadás, ugyanis rengeteg új
információval lettem gazdagabb. Mindenkinek ajánlom, gólyáknak és
felsőbb éveseknek egyaránt, ha jövőre is ez az előadás vagy ehhez
hasonló témájú esemény lesz megrendezve, menjen el, mert
lehetőségük van kibővíteni tudásukat, és a megszerzett ismereteket
akár későbbi tanulmányaik során is fel tudják használni.